Helyzet

Helló mindenki, ismét én vagyok. 

Biztosan észrevettétek, hogy mostanában nem volt bejegyzés. Nos, ez egyrészt amiatt volt, hogy nem volt túl sok szabadidőm, az utóbbi időben. 

Viszont.

Nem csak emiatt nem tudtam bejegyzéseket írni. Az utóbbi időben elgondolkodtam azon, hogy hányan olvasnak. Nem volt valami biztató az eredmény. Tudom, hogy még csak most kezdődött, de ennek ellenére elgondolkoztam azon, hogy van-e ennek értelme, és nem csak a hatalmas internet-világűrbe beszélek.

Szóval, most titeket kérlek meg, kedves olvasók, hogy válaszoljatok. Kérlek titeket, hogy kommentekben írjátok meg a véleményeteket, hogy van-e értelme annak amit csinálok, és hogy nektek is tetszik-e?

Kérek mindenkit, hogy legyen őszinte, mert ennek függvényében el tudom dönteni, hogy van-e értelme ennek szentelnem a szabadidőmet. 

Továbbá azt is kérném, hogy ha azt szeretnétek, hogy ez folytatódjon, akkor segítsetek alapanyagot biztosítani. Gondolok itt arra, hogy melyik filmet kritizáljam. 

Köszönöm mindenkinek, aki kommentel, vagy olvassa a blogot. Remélem a közeljövőben még tudunk együttműködni. 

Köszönettel, 

Tamás Attila, Főszerkesztő

Tűzgyűrű

Mit mondjak?

Ez a film büntetendő. Nem viccelek, miután befejeződött a film, és megjelent a stáblista, miután kimentem a vetítőteremből, és sírni kezdtem. Nem viccelek, komolyan sírtam. És mielőtt bárki is azt hinné, nem. Nem az örömkönnyeim voltak. Kezdjük az elején, hogy megértsétek ti is, miért ez volt a nyár, legidegborzasztóbb filmje.

Szereplőkről szinte semmit nem tudok elmondani. Mindenki Jellegtelen, nincs rendesen kidolgozva, és nem lehet senkivel azonosulni. Ezenkívül sablonosak is. A főhős a szokásos bátyját elvesztő csávó, aki magába zuhan bátyja halála után,
és nem akar foglalkozni eredeti munkájával. De végül mégis muszáj.

Szereplők terén nem tudok mit mondani. Mindegyik egyszerűen jobb sorsra érdemes, mint ez a film. De mielőtt még teljesen beleásnám magam az alázásba, kezdjük a történettel.

A Történet:
A tenger mélyén nyílt egy gigantikus dimenziókapu, amin óriás pokemonok jönnek át a mi világunkba. Látszólag bennük is megvan a sztereotípia, miszerint a föd alábbvaló, és mindenki kedve szerint elpusztíthatja. (Ennyi kreativitás volt benne, hogy az idegenek nem az űrből jönnek mint minden film szerint, hanem ezúttal a tenger mélyéről.) Szóval, az amerikai hadsereg megint meg akarja mutatni, hogy mindenható, és senki sem győzheti le, ezért a világ országainak vezetőivel összebeszélve óriás bádogembereket építenek a szörnyek ellen. Pechükre egyre okosabbak és nagyobbak, így nehezebb dolguk lesz.

A filmben egyetlen jó dolog volt, mint jó, hogy a látványt teljesen kidolgozták. Én IMAX 3D-ben láttam, ezért a látvány legtetejét láttam. Viszont ennek ellenére, amikor volt az egyik ilyen epikus küzdelem, rengeteg szikra volt. És ezzel nem is lenne baj, viszont akkora hangsúlyt fektettek azoknak a kis szikráknak a kidolgozására, hogy én nem is láttam, mi megy, miközben a szikrák szóródnak.

És ez baj, mert egy film általában akkor szokott ennyire túldolgozni mindent, ha valamivel kompenzálnia kell azt, hogy a film, alapjában véve szar. Engem ez nagyon zavart. Aztán amikor meg az volt, hogy a kormányok akkora hülyék voltak,(gondolok itt a világ vezetőire) olyan kibaszott nagy logikájuk volt.
Spoiler veszély!
Amikor kábé húsz robotnak a pilótája meghal, úgy döntenek, hogy egy nagy falat építenek. De mikor Sydney-nél az egyik óriás pokemon ledönti a falat, és megint több százan meghalnak, úgy gondolják, hogy még mindig ez a biztonságos. És ez a logikai juk senkinek nem tűnik fel!


Kiborított ez a film. Ahogy már az elején mondtam, sírnom kellett tőle, annyira szar volt.

Itt még összegezni sem kéne, mert semmi értelme nincs, de muszály.

Szóval...

Összegzés: A film, szar. A látvány jó. Nem ajánlom senkinek, csak aki a történet nélküli szar filmeket szereti, amiben annyi sablon van, mint egy rajzmappában. Csak nagyon-nagyon-nagyon vérbeli Sci-Fi rajongóknak ajánlom, mert ők kétpofára fogják zabálni a sok óriáspokemont és a bádogembereket. Viszont ne nézd meg, ha van egy kis igényed a filmek iránt.

Démonok között

 Atyaúristen ez a film.

Mit mondjak erről a filmről? Nem tudom. Majd kialakul.
Viszont!
Itt az elején szögezzük le, hogy nem szeretnék senkit sem elriasztani a filmtől, egyszerűen csak a személyes tapasztalataimat mondom el. Kezdjük az elején.

Történet: A Parron család Rhode Island-ra költözik egy házba, amit árverésen nyertek. Eleinte csak néhány furcsa dolgot tapasztalnak, viszont a végén már odáig fajul, hogy démonűzést kell végezni. A család kénytelen (még az elején) Ed és Lorraine Warren segítségét kérni, hogy megszabaduljanak a kísértetjárástól, de lehet, hogy ez még nekik is sok.

Színészek:

Patrick Wilson - Ed Warren
Vera Farmiga - Lorraine Warren
Ron Livingston - Roger Parron
Lili Taylor - Carolin Parron
Joey King - Christine Parron
Shanley Caswell - Andrea Parron

Ezt a filmet James Wan rendezte, aki a fűrész első filmjét is jegyzi. Mikor meghallottam, hogy ő rendezi, eleinte egy kicsit bizalmatlan voltam, hogy megint egy hentelős horrort ad ki a kezei közül, amit semmi kedvem nem lesz megnézni. De nem. James Wan itt egy olyan jól megkreált és megtervezett filmbe repít minket, hogy nem csak a körmünket rágjuk le, hanem a könyékkel egyetemben az egész karunkat. itt az ember teljesen beleéli magát a film cselekményeibe mert :Nincsenek speciális effektek. Mindent számítógépek nélkül csináltak.

1. Az egész a hetvenes évek hangulatában játszódik. Gondolok itt a ház stílusára, a régi játékokra, és a hálóingekre.
2. A cselekmények teljesen valószerűek. Mintha azt vették volna filmre, ami megtörtént. 
3. A színészek kifogástalan alakítást hoznak. Egy pillanatra nem volt kétségem egyikről sem. 
4. A smink egyszerűen borzalmasan jó. Tényleg elhittem a vérző szemeket és a sebes kezeket.

Akkor lássuk a medvét. Az első pont azért érdekes, mert minden olyan, mintha ma lenne. Semmi sem tűnik olyannak, mintha egy kicsit túl akarták volna retrózni. Mikor először láttam bentről a házat, legelőször a mamám háza jutott eszembe, mert neki is ilyen lakberendezése volt. És ha belegondolunk, hogy ez mikor játszódott, a stílus megegyezne a filmben levővel.

A második pont részben a színészi, részben a számítógépek nélküli munkára támaszkodik. Hihetetlenül jó a vágás, és az effektek, amiket kézzel csináltak, ami, ha belegondolunk abba, hogy milyen kevésből hozták ki a filmet, nem lehetett kis munka. 

Aztán itt futunk bele az egyik legjelentőségteljesebb pontba, a színészi alakításba. Egyszerűen elképesztő, hogy emberek, milyen sokrétűen tudják felvenni a színészek a karakterüket.

•  Roger Parron, az aggódó apa, aki mindent megtesz a családjáért. 
• Carolin Parron, aki sokkal érzékenyebb ezekre a dolgokra, és sosem akarja elhagyni a családját.
• Ed Warren is egy apafigura, aki képes, és akar is másokon segíteni, és mindene a kislánya és a felesége.
• Lorraine Warren, aki sosem akarja föladni, mindent meg akar tudni az ügyről, és nem hagyja ott a családot a szarban, mikor már semmi reményt nem látnak.

A forgatókönyv egyszerűen kifogástalan. Láthatóan Chad és Carey Hayes komolyan gondolta a dolgát, és próbáltak egy olyan forgatókönyvet megalkotni, melyben mindenki érvényesülni tud, és mindenki karaktere teljesen kézzel fogható. A történet részletesen fel van építve. Nem rohannak, hogy hagyják kibotakozni a történetet, viszont mégsem annyira lassú, hogy negyven percig bemutatja, milyen szép is volt még azelőtt. Az elemek, amikkel operál kifogástalanok. Inmedias rest-tel indít, ami azt jelenti, hogy rögtön a ,,közepén" indul. Látjuk, hogy beköltöznek, és minden remek (az elején), viszont marad egy hiányérzetünk. Mintha a történetnek lenne még előzménye, de nem mutatnák meg. Az operatőri munka is remek. Nem vagdosták össze, mint hiperaktív macskák, hanem minden képnek hagytak időt, hogy a néző, befogadja, és felfogja, mi is történik éppen a vásznon.

A film üteme teljesen megfelelő, nem passzíroz bele minket a székbe, viszont egy percre sem hagy minket nyugodni. Minden percben újabb és újabb dolgokat tesznek elénk, hogy a figyelmünk egy pillanatra se lankadjon. 

Összegezve: A film elképesztően jó. Minden egyes mozzanatát élveztem. Higgy nekem, te is fogod. Viszont készülj fel arra, hogy minden egyes percben megrémülhetsz. Ha van rá lehetőséged, akkor eredeti, angol nyelven nézd meg. Sokkal jobban néz ki, és jobban is hangzik. Minden olyan eredetinek tűnik tőle. Viszont, ezt a filmet inkább tapasztaltabb horror fanoknak ajánlom. Első horrorfilmnek ez szerintem olyan hatással lenne a nézőre, hogy reggel az ágyon talál rá az anyja magzatpózban a takaró alatt. Kicsit húzós, de tűrhető. Viszont, ha igazán borzongani akarsz, és adsz az élményekre, akkor nagyban nézd meg. Ha lehet 3D-ben. Higgy nekem. Viszont, ha biztosra akarsz  menni, akkor önts magad köré sókört, ha távol akarod tartani az ártó szellemeket.

Kísértetjárás Connecticutban

Heló, Ismét én vagyok.

A nyertes film, ami elnyerte a megtiszteltetést, hogy elsőként szerepeljen a blogon, nem más, mint a Kísértetjárás Connecticut-ban. Vigyázat, spoiler veszély!
Szereplők

Virginia Madsen - Sarah Campbell
Kyle Gallner - Matt Campbell
Martin Donovan - Peter Campbell
Elias Koteas - Popescu tiszteletes
Amanda Crew - Wendy
Sophi Knight - Mary
Ty Wood - Billy Campbell

Történet:
A Campbell család Connecticut-ba költözik egy gyönyörű viktoriánus házba, ám hamarosan tudomásukra jut a ház szörnyű története: nem elég, hogy ravatalozóházként használták, az előző tulajdonos démonidézéseket is tartott, kaput nyitva a túlvilági lényeknek. És a kapu még mindig nyitva van...
(Forrás:filmkatalogus.hu)

Őszintén én többre számítottam ettől a filmtől. Láttam a trailert. Fel kell tüntetnem, hogy a trailer megnézése és a film megnézése között jelentős időintervallum foglalt helyet. Viszont ennek ellenére én vártam a lehetőséget, hogy megnézhessem. Lehet, hogy az én hibám, hogy túl magas elvárásokat tettem a filmmel kapcsolatban, viszont amit ebben a filmben nyújtanak, az csak szimplán kevés.

Kezdjük az elején.
A történet fel van építve, viszont elég sablonos. A gyerek beteg, el kell költözniük, és pont egy kísértetjárta házba költöznek, mint minden kísértetes filmben. El kell mondjam, az eleje kifejezetten izgalmas volt. Minden egyes ijesztésen megijedtem, a rejtély fel volt építve, és ki volt dolgozva. Viszont olyan volt mint egy lada. Néha lassan indul. Na itt, lassan indult. Egy kicsit vontatottá vált. A közepe felé haladva egyre jobban begyorsult, a végére meg olyan volt, mint egy hatéves, aki redbullos kávét ivott. A végére már annyira megszoktam az ijesztéseket, hogy már szinte ki lehetett számítani a film minden egyes mozzanatát. Hogy mikor jön ijesztés, és mikor lesz dráma. A film remek elemekkel operál, éppen csak minden puskaport eldurrogtatott a trailerben. Így nem maradt semmi, ami új lett volna. A néző, fel tudott készülni. A másik probléma meg az, hogy a trailer miatt túl sokat készült. Nem tudom, észrevettétek-e, de maga a trailer ijesztőbb volt, mint a film. Én ezért voltam csalódott. A reményeim már csak a csavarban maradt. És itt botlunk bele az egyik (kis jelentőségű) jó dologba. A csavar olyan módon van elsütve, hogy még én is meglepődtem. A végén minden kiderül, minden megoldódik, és mindenki levonja a tanulságot. Legalábbis Sarah Campbell szerint. A befejezés egy kicsit megható volt. Ugyanakkor elgondolkodtató is. De nem mondok semmit. Mindenki jöjjön rá, hogy miért. A másik jó dolog a filmben az operatőri munka.

Nem tudom, ti hogy voltatok ezzel, nekem úgy ahogy, de bejött az operatőri munka. Nem voltak folyamatos vágások, kivéve, amikor Matt víziói bejöttek, mint derült égből villám. Viszont nem hiszem, hogy bárkit is meglepek azzal, ha azt mondom, hogy ezeknek is mind benne kellett lennie a filmben az ijesztés szempontjából. Ennek ellenére a házat is igyekeztek rendesen felvenni, ahogy csak tudták. Nyilván próbáltak egy korrekt munkát összerakni. Talán sikerült, talán nem. Mindenki döntse el maga. A forgatókönyv is ki van dolgozva. Dráma-horrort akartak létrehozni, viszont ennek inkább a dráma része sikerült jobban. Ennek ellenére, látszik, hogy volt benne munka. A dialógusok tetszettek, a karakterek pedig személyiségükhöz illő dialógusokat kaptak. Ha csak felolvasták volna a dialógusokat a paírról, szerintem meg tudtam volna mondani, hogy melyik karakter mondja. A másik, ami a karaktereknél jól bejött, a színészi munka. Kyle Gallner olyan jól játsza a szerepét, hogy szerintem az anyja elcibálta egy adóellenőrhöz kedvezményre. Ty Woods pedig olyan hitelesen játssza a részeg fatert, hogy szerintem leitatták a forgatás előtt.

Összegezve: A film egy kicsit lassan indul, viszont a végére felpörög, de rendesen. Maga a film nem túl ijesztő, viszont van egy-két trükkje arra, hogy tövig lerágd a körmödet. A történet remek, csak egy kicsit sablonos, viszont ami elviszi a hátán az a színészi munka, mert tény, hogy ebben a filmben sok színész munkája van. A csavart nem sütöm el, mert nem akarok szemét lenni, viszont ezt a filmet nem ajánlom első horrorfilmnek. Ahhoz szerintem egy kicsit erős, viszont azok, akik már legalább öt horror filmet láttak, tökéletesen megfelel majd nekik. Viszont vérbeli horrorfanoknak, csak a csavar és a színészi munka miatt ajánlom. Mert maga a film ilyeszés terén, a traileren kívül nem sok mindent tesz le az asztalra.

Beindultunk!

Heeeló Nagyvilág.
Igen, lehet, hogy ezzel egy kicsit túlzottan is magabiztos vagyok. Na de hagyjuk. Attila vagyok, és ez itt a blogom. Számtalan film, amit eddig láttam, volt hozzá egy remek kritikám. Viszont amikor olvasok róla egy kritikát, teljesen más nézeteket vallott, mint én. Így hát megalapítom, első, saját blogomat a filmekről. Így én is ki tudom mondani, amit a filmről eddig még nem mondtak el, vagy amit az én nézeteim vallanak. Nem tudom mennyire lesz sikeres a blog, de remélem menni fog. És nektek, kedves olvasók, nektek is lesz lehetőségetek vélemény mondani kommentekben, amiket természetesen el is fogok olvasni. Lehetőségetek lesz továbbá javaslatot tenni, az ügyben, hogy milyen filmet kritizáljak le. Ti mondjátok, én megnézem, és írok róla valamit.

 Akárhogy is remélem, hogy sokan fognak olvasni. Leszögezném, hogy nem mindig lesz lehetőségem azonnal kritikát írni. Lesz, hogy egy nap kimarad, lehet, hogy egy hét, az elfoglaltságaim miatt, de lehet hogy egy nap kettő is. Minden filmszeretőt szívesen várok az oldalon. Előre is szeretnék mindenkitől elnézést kérni, akit esetleg megbántok, vagy éppen a kedvenc filmjét alázom porig. Az elsőkben azokat a filmeket fogom kritizálni, amiket korábban láttam, de sosem volt lehetőségem kritizálni. Most lesz. Előre is köszönöm mindenkinek, aki olvasni fogja a blogom. Attila voltam, és remélem, hogy még sokat fogunk találkozni.